Braided attic

A nagyközönséget mindig is izgatta: milyenek a kiválasztottak, az igazi tudósok, akiknek megadatik a nagy igazságok felismerésének képessége. E kötet rövid történetei őket hozzák közelebb az olvasóhoz. Nem magánéletük titkait firtatják, azt próbálják bemutatni, milyen körülmények között, mely úton jutottak el legfontosabb felfedezéseikhez. Eközben nem egy olyan anekdota is az olvasó tudomására jut, amely személyiségüket, gondolatvilágukat, érzelmeiket jellemzi. Ezekről a különös történetekről igazán érdemes tudni, hogy bár jellemző rájuk, viszont nem biztos, hogy minden esetben megtörténtek velük. Több évszázad, sőt évezred távlatából nemcsak nem hámozható ki az igazság, de olykor nem is lényeges utána járni. Hiszen azt a kort jellemzi, amelyben éltek. Akár igaz a róluk szóló történet, akár nem. Közelebbről szemügyre véve tevékenységüket, gondolkodásukat, cselekedeteiket, kiderül, hogy vannak közöttük gyermekien naivak és minden hájjal megkentek, szerények és gőgösek, visszahúzódók és harciasak, szelídek és kiállhatatlanok, polgári életet élők és különcök, hatalomhoz törleszkedők és megveszekedett lázadók, ugyanúgy, mint az élet egyéb területein. Ami megkülönbözteti őket tőlünk: a tehetség isteni szikrája, amely képessé tesz rejtett törvényszerűségek felismerésére; az uralkodó nézetekkel szembeni fellépés bátorsága; legfőképp az elvonatkoztatás képessége, amikor a mindennapi tapasztalattal látszólag ellenkező igazságot mernek, tudnak kimondani. A tudomány története civilizációnk fejlődéstörténete: az emberiség e különös, olykor különc alakjai nélkül még a kőbaltát sem ismernénk. Nagyrészt nekik köszönhetjük azt, hogy ma büszkék vagyunk, lehetünk önmagunkra, az emberi nemre. Akárcsak a drámai alkotások esetében, a tudomány nagy színpadán is egymást követik az egyes események. Néha tragikusak, olykor érdektelenek, máskor komikusak vagy groteszkek. A szerzőhármas ezúttal sajátos nézőpontot választott magának: nem a néző, hanem a beavatott, mintegy a színházi ember szemszögéből mutatja be az eseményeket. Mint amikor a műszaki személyzet a zsinórpadlásról követi figyelemmel az alatta levő színpad eseményeit. Ez a sajátos látásmód, a háttéremberek szemléletmódja sugallta e kötet címét, olykor különös történeteit és egész szellemiségét.